szereplők: EunHae és Leeteuk
író: LesleytheLion

Leírás: Mindenki azt mondta,hogy a barátnője az,aki így felhúzta.De ezt okkal mondják.Azért hogy leplezzék azt,ami valójában történt tegnap este a fürdőben.És még ha Eunhyuk el is átkozza az életét hogy valójában a barátnője és az ő exbarátja miatt törte el a kezét,ez akkor is egy hazugság,amivel csak leplezni akarja a tegnap történteket.


Eunhyuk elmosolyodott,amint a színpadon megpillantotta a legjobb barátját.
Tökéletesen nézett ki.Pontosan úgy,hogy egy hozzá hasonló férfiként,akit barátjának mondhat...esteleg annál többnek is.
Azonban ez nem egy viszonzatlan nézés volt,ami lefagyasztotta a kis majom mosolyát.
Nem,a kacsintás volt az,ami ezt váltotta ki. Habár nem neki szólt. Valaki másnak.
Eunhyuk megpróbálta követni Donghae pillantását,de nem tudott rájönni hogy kinek szólhatott az a kacsintás. Végül vállat vont és a fanservice egy újabb formájának vette.
Vagyis annak remélte.
Amint visszaértek a lakásukba,mind szétváltak és mentek a saját dolgukra.Azonban Hyukjae elhatározta,hogy legyőzi Donghae-t egy videójátékban,amiben eddig nem tudott győzni.Akár még kényszeríti is hogy játszon vele,ha akar,ha nem.
-Donghae! - kiáltott Eunhyuk és berakta a CD-t a gépbe.
-Mi az? - hallatszott Donghae hangja az egyik szobából.
-Gyere ki. Jól seggen billentelek! - válaszolt Eunhyuk.
Elővett egy másik játék konzolt és leült a plüss kanapéra.
-Ja,jah. Lenyomlak pillanatok alatt. - válaszolt a fiatalabb.
Eunhyuk mordult egyet és összeszerelte a videójátékot,míg várt a legjobb barátjára.
Várt és várt...és várt míg nem elege lett a másik lassúságából,felkelt és bement a szobájába.
-Donghae mit csinálsz? Azt hittem azt mondtad,hogy...
Donghae felemelte egy úját,jelezve hogy várjon egy pillanatot és folytatta a telefon beszélgetését.
Azonban Eunhyuk-ot ez idegesítette és úgy érezte,hogy ezzel Donghae le akarja rázni.
-Hé! Most akkor játszunk vagy nem?
-Egy kissé elfoglalt vagyok jelenleg.-sziszegte Donghae miközben elemelte a telefont a szájától.-Nem,csak Hyuk-hoz beszéltem.Igen.Igen péntek jó nekem is.
Eunhyuk-ban felgyulladt a düh tüze ahogy oda sétált Donghae-hoz és kikapta a telefont a kezéből.
-Ki az? Minho? Donghwa? Nos szükségem van Donghae-ra,mivel jól seggbe bilentem a...
-Halló?-egy női hang szólt bele a telefonba.-Ki az?
-Anya?
-Te hülye.-motyogta Donghae. Fel állt és elvette a telefont Eunhyukt-tól.
-Mégis mi a fenéért beszélnék én a te anyáddal?
-Nem tudom,talán mert olyan kedves hozzád?-találgatott Eunhyuk és még mindig egy kicsit meg volt lepődve a rövid beszélgetéstől és Donghae reakciójától.
-Mennem kell.Majd akkor találkozunk pénteken.Igen,később még beszélünk.-köszönt el Donghae a telefonvonal másik végén lévő személytől és egy kis mosoly ült ki az arcára.
Mikor lerakta a telefont egymásra néztek,Eunhyuk szája félig tátva maradt.
-Ki volt az?
-Csak egy barátom.
-Nem úgy hangzott,mintha csak egy barát lenne..
-Nem ejthetnénk a témát? Ehhez aztán tényleg nincs semmi közöd.-szólalt meg Donghae és elindult kifele a szobából.
-Már hogy ne lenne hozzá közöm?Te vagy a legjobb barátom.Hát nem mondunk el mindent egymásnak?
-Te nem,szóval nekem miért kéne?
-Én mindent elmondok neked!
-Nem,nem mondasz!-csattant fel Donghae és szembefordult Hyukjae-val.
-Olyan dolgokat is elmondok,amiket nem is kéne tudnod.
-Mint például? Amit éppen ettél? Ezt már mind tudom,mivel együtt lakunk.
-Nem! Elmondom,amikor a te fogkefédet használom. Vagy amikor a te alsógatyádat hordom.
-Mi? Az én alsógatyámat hordod?-kérdezte meglepetten Donghae.
Eunhyuk nem válaszolt,csak összehúzta a száját.
-Jó,akkor nem mondok el mindent,de elmondom azt,ami fontos.
-Hyuk,rajtad van az az alsógatyűm.Ez hogy ne lenne fontos?
-Úúh! Te nem mosod a fogad?
-Mi? Mindegy,csak összezavarsz.-mondta Donghae,miközben elkezdte maszírozni a halántékát.
Megint próbált elmenni,de Eunhyuk a sarkában lépkedett.
-Csak mond el,hogy ki volt az Hae.Ez nem olyan nehéz..
-Nem fontos.-mondta Donghae,miközben élesen megfordult és kissé visszalökte Eunhyuk-ot.
-Inkább vele beszélgettél,minthogy kihasználd az esélyedet,hogy elverj.Szerintem igenis elég fontos..
-Csak akadj le erről Hyukjae.-csattant fel Donghae és az arca pillanatok alatt teljesen komollyá vált.
Eunhyuk ezt csak egyfajta kis viccnek vette és nevetett egy kicsit egy kis mosoly húzódott végig az arcán.
-Donghae,csak tudni akarom,hogy ki az.Miért húzod így fel magad ezen?
-Én nem vagyok ideges.
-Oh,sajnálom. Akkor csak összetévesztettem az izgatottságodat a dühvel. Donghae csak mond el nekem. Mi itt mind barátok...
-Ő a barátnőm.-vágott közbe Donghae és az arcán látszott,hogy még mindig kicsit ideges.Azonban Eunhyuk-ot ez a kijelentés kissé lesokkolta és egy kiolvashatatlan arckifejezés ült ki az arcára.Egy pár percig így álltak némán,mielőtt Donghae folytatta volna.
-Látod? Épp ezért nem akartam elmondani neked.
Eunhyuk csendben maradt,de belül fájdalmat érzett.
-A te ba-barátnőd.-ismételte meg és nem nagyon szerette volna hallani ennek a megerősítését.
Donghae bólintott egyet.
-Igen..Tudod kézfogás,ölelkezés,csó..
-Ismerős Donghae.-mondta gyorsan Eunhyuk és felemelte a kezét,hogy ne tudja befejezni a mondatát.
Donghae ránézett Eunhyuk-ra és megpróbálta megérteni,hogy mire gondol a másik.
-Akkor ezzel végeztünk?
-Miért nem beszéltél róla? Barátok vagyunk,nem?
-Mivel ha beszéltem volna nektek Hana-ról,akkor mindannyian találkozni akartatatok volna vele és ki tudja hogy viselkedtél volna vele.És azt ne is említsük,hogy milyen esetlen lettél volna.
-Nem vagyok eset..
-Hyuk.
Eunhyuk elhallgatott egy kicsit mielőtt újra megszólalt volna.
-Hana...szép név.-mondta és oldalra nézett.
Donghae üres tekintettel nézett rá.
-Igen,az. Szép név egy szép lánynak.
Kínos csend vete körbe őket,amit végül Eunhyuk szakított meg.
-Mitől gondoltad meg magad?
-Mivel kapcsolatban?
-Hát....kettőnkkel kapcsolatban.
Donghae Eunhyuk-ra nézett és próbált valami kis érzelmet keresni az arckifejezéséből.
-Mit kettőnkkel kapcsolatban?
-Mitől gondoltad meg magad kettőnkkel kapcsolatban? Hogy mi mik voltunk?
-Mi semmik se voltunk.
-Oh valóban? Csak mert a színpadon állandóan jöttél ölelkezni és egyebek.
-Pontosan. Ez a színpadon volt.Mindig is ilyenek voltunk a színpadon.
Eunhyuk megint elhallgatott mielőtt közvetlenül Dongahe szemébe nézett volna. Az erős pillantása miatt Donghae összerezzent.
-Akkor mi van azokkal a szavakkal,amiket nekem mondtál?Azok is a színpadon voltak? Még ha nem is voltunk a színpadon?
-Milyen szavak? Hogy szeretlek? Azt mindenki másnak is mondtam.
-Nem.Nem azok a szavak.
-Hyuk,sok mindent mondtam neked...
-Tudod,hogy miről beszélek én Donghae.-vágott közbe Eunhyuk és a hangja kissé megemelkedett.
Dongahe ránézett Eunhyuk-ra,mielőtt egy sóhajtással elfordította a fejét.
-Nem úgy értettem.
-Úgy tűnt,hogy igenis úgy értetted...
-Hát nem.-csattant fel Donghae és újra Eunhyuk felé fordult.
-Akkor miért tetted ezt velem...hogy beléd szeressek? Há? Magyarázd meg ezt!
-Miről beszélsz? Én nem csináltam semmi ilyes...
-Ne hazudj nekem Donghae.
Donghae egy mély levegőt vett,majd elindult a szobája felé.
-Aludnod kéne Eunhyuk. Őrültségeket beszélsz itt össz-...
-Azt mondtad,hogy nem hagysz el engem.Hogy nem változol meg.Mi a fene történt Donghae?-csattant fel egyre mérgesebben Eunhyuk.
Vele ellentétben Donghae teljesen nyugodt maradt és ismét Eunhyuk felé fordult.
-Az emberek mindig is változnak Hyuk.Komolyan azt hitted,hogy ugyanaz maradok évekig,hogy amikor visszatérsz a kis álom világodból itt legyek neked?
-Ezt feltételeztem,igen!
-Már hogy is lenne igazságos,hogy te találsz valakit akit szeretsz,de nekem egyedül kellene maradnom?-vágott vissza Donghae.
Eunhyuk csak nézte a másikat és egy dühös grimasz jelent meg az arcán.
-Nem szerettem őt! Épp ezért akartam visszajönni hozzád! Az lett volna a legkevesebb,hogy legalább szólsz róla. De nem te eltitkoltad! Tudod hogy ez mennyire fáj nekem?
-Legjobb barátok vagyunk,nem szerelmesek Hyukjae. Ne viselkedj már ilyen gyerekesen.-mondta Donghae,majd dühösen kiviharzott a szobából.
Eunhyuk sóhajtott egy nagyot,majd ő is elhagyta a szobát.
 

Nem tudta,hogy éppen hova tart.
A vártnál egyre sötétebb és egyre hidegebb lett kint.
Igazán magával hozhatott volna egy kabátot.
Már majdnem tél volt,de nem gondolt ilyenekre.
Túl mérges volt Donghae-ra,hogy ilyeneken gondolkodjon.
Eunhyuk csak ment és ment míg egy kis benzin kútnál megállt.
Ahogy a Nap lassan lement,az idő egyre hidegebb lett.
Eunhyuk nem tudta,hogy már mióta sétált a hidegben,de a kezei kezdtek elzsibbadni a hidegtől.
Eunhyuk próbált kihalászni valami puha és meleg dolgot a zsebéből,de semmit sem talált.
Inkább hátra ment a mosdókhoz,hogy egy kis meleg vízzel felmelegítse elzsibbadt kezeit.
Csak hagyta a meleg vizet,hogy folyjon a lefagyott kezeire és teljesen libabőrös lett ettől az érzéstől.
Egy halovány mosoly jelent meg az arcán.
Belenézett az előtte lévő tükörbe.
Habár kissé piszkos volt és néhány helyen meg volt karcolódva,így is látta az óriási méretű EunHae feliratot a mögötte lévő ajtón.
Minden eszébe jutott hirtelen,ami miatt mérges lett és ami Donghae-val történt.
Azért jött el a lakásukból,hogy ezt elfelejtse,de valahogy mindig volt valami,ami emlékeztette rá.
Lassan kezdte érezni a kezeit,amik kissé össze is rándultak a melegtől.
Az arcáról eltűnt a mosoly és nem volt egyáltalán boldog.
Valójában inkább egy kissé vérengző árbázat terült el az arcán.
Soha semmi nem ment jól neki és ez az őrületbe kergette.
Ő csak boldogan és nyugodtan akart élni Donghae-val és a többiekkel,de ennek valaki/valami mindig az útjába állt.
Ebben az esetben valami Hana nevű csajszi volt a nem kívánatos vendég.
Eunhyuk lassan ökölbe szorította kezét,ahogy nézte a feliratot és nem bírta elviselni annak a látványát.
Egy pillanaton belül,gondolkodás nélkül Eunhyuk betörte a tükröt és az óriási jelnek most már csak a megrepedt tükörképe látszott a tükörben,amin vér csöpögött.
Eunhyuk keze borzasztóan fájt,de olyan mérges volt,hogy nem is vette észre.
Ehelyett csak kisétált a mosdóból és leült járdapatkára várva arra,aminek történnie kell.


-Miért vagy ilyen ideges?-kérdezte Donghae háta mögül Eetuek.
Donghae hátra nézett és látta,ahogy az idősebb felé tart,majd visszafordult és kivette a szájából a cigarettát,hogy kifújja a füstöt.
-Nem vagyok ideges.-válaszolt és visszatette a szájába a cigit.
-Donghae,csak akkor cigizel,ha ideges vagy. És ahogy nézem most aztán tényleg ideges vagy.-szólalt meg Eeuteuk és a földön heverő cigarettcsikkekre mutatott.-Hány dobozon vagy már túl?
Donghae vállat vont,közben ledobta a földre az újonnan elszívott cigaretta maradványát és a lábával eltaposta.
-Nem tudom.Kettő?
-Valami történt Eunhyuk-kal kapcsolatban?
Donghae ismént megvonta a vállát,majd elővett egy öngyújtót és egy újabb szál cigarettát a zsebéből.
Eeteuk megfogta Donghae kezét és lassan elhúzta a szájtól.
-Miért nem beszélünk róla? Tudod,ahogy az emberek szoktál.-mondta és rámosolygott a másikra.
Donghae úgy nézett rá mint egy elveszett kisfiú,de bólintott és felé fordult.
-Mi történt közetetek?
-Hát felhúzta magát,mert nem beszéltem neki Hana-ről és ezért elviharzott. Már egy jó ideje,hogy elment és próbáltam hívni,de az az idióta itt hagyta a telefonját.Bízd csak Hyuk-ra,hogy mindenkire a szívbajt hozza.
Eeteuk bólintott.-Hana?
-A barátnőm.
Eeteuk ismét bólintott.-Hát gratulálok a kapcsolatodhoz.De ti veszekedtetek?
Donghae alig láthatóan bólintott,miközben a cipőjét bámulta és a kezeit mélyen a zsebébe rakta.
-El szeretnéd mondani,hogy miről?
Donghae lassan megrázta a fejét.
Eeteuk sóhajtott egyet,majd megsimogatta Donghae fejét.
-Szerintem Eunhyuk tudja,hogy ennyire aggódsz érte és megbocsát neked,akármi is történt.
Donghae felnézett Eeteuk-re mielőtt bólintott volna.
-Nah most menjünk és keressük meg Hyuk-ot,jó? Nem akarjuk hogy annak kis majomnak bármi baja is essen.


Időközben Eetuek és Donghae megtalálták Eunhyuk-ot.A benzinkút bezárt már és kint teljesen sötét volt.
Eunhyuk ajkai kék voltak és kissé sápadtnak tűnt az arca,a kezeit pedig a lábai köré kulcsolva ült az útszélén,hogy így melegítse magát egy kicsit.
Donghae Eunhyuk mögé sétált és a levette a kabátját,hogy ráterítse a hátára.
-Egy ablakkal verekedtél?-kérdezte Donghae egy kis idő elteltével.
-Egy tükörrel.
Donghae bólintott,összeszorította a kezzeit és mindketten maguk elé bámultak.
-A tükör nyert.
A fiatalabbik elnevette magát és ránézett Eunhyuk-ra.
-Menjünk haza.Még mindig vársz egy seggbe billentésre,nem?
Eunhyuk meglepetten nézett Donghae-ra.
-De...én azt hittem...
-Kedves lány volt,de sokkal jobban vonzanak a főemlősök.-mondta Donghae és egy kis mosoly húzódott végig az arcán.
Eunhyuk egy pillanatig nem reagált,aztán felbukkant az arcán az ő híres mosolya.