A mai nap van pontosan,hogy Donghae édesapja elhunyt!

Pontosan 5évvel ezelőtt hunyt el Donghae édesapja.
Az édesapjának mindig az volt az álma hogy énekes legyen,de *családi okok* miatt le kellett mondania az álmairól.
Később megszületett DongHwa és Donghae.
Először Donghae-t nem érdekelte az éneklés,de amikor elmondta apjának hogy énekes szeretne lenni,akkor ő mindent megtett azért,hogy a fia álma beteljesüljön.
Kicsit talán úgy érezte hogy az ő álma is valóra válik.
Donghae elment Szöulba és később aláírt egy szerződést az SM Entertainment-tel,végül Donghae debütált a Super Junior-ban.
Az apja nagyon büszke volt Donghae-ra...neki sikerült az amiről neki le kellett mondania.
Édesapja 2006.augusztus 6.-án halt meg rákban.
Azok a napok nagyon nehezek voltak Donghae számára,mert nagyon nagyon szerette édesapját.
Donghae mindig is szerette volna hogy az apja nézze meg az egyik koncertjét.
A többi tag is azt mondta hogy Donghae édesapja olyan volt,mintha a Super Junior apja lett volna.
Donghae a 4.albumuk (BONAMANA) 'Thanks To' részét az apjának írta.





Végül méltó megemlékezésként szeretném hogy mindenki lássa a Donghae-nak írt utolsó üzenetét!

Fiamnak,Donghae-nak:
Donghae-ah!
Fiam Donghae-ah!
Szeretett fiam,Donghae-ah!
Nagyon boldog vagyok,hogy te vagy a fiam.
És azért is mert énekes vált belőled.
Valóban nagyon boldog vagyok!
Mindig felhívtál,kérdeztes hogy vagyok,maradjak egészséges,hogy nagyon sajnálod és hogy nagyon szeretsz.
Donghae-ah mindig amikor látlak a tévében,elérzékenyülök.
Talán azért mert annyira szeretlek?
Tudod hogy nekem is az az álmom hogy énekes legyek,de a nagyapád ellenkezése miatt nem volt más választásom mint feladni az álmom hogy énekes legyek Szöulban.
Édesanyáddal visszaköltöztünk Mokpo-ba és később megszületett a bátyád DongHwa,utána pedig te.
Nagyon boldog vagyok!
Köszönöm Isten hogy DongHwa és te a fiaim vagytok!
Amikor általános iskolába jártál megkérdeztelek hogy szeretnél-e énekes lenni.
Akkor azt mondtad hogy játszani és tanulni szeretnél.
De pár év múlva azt mondtad,hogy szeretnél énekes lenni.
Amikor ezt mondtad minden régi érzésem és vágyam megjelent a fejemben.
Pénzt adtam a kezed be és elengedtelek egyszer Szöulba.
Miután elmentél Szöulba,anyád és én mindig imádkoztunk érted.
Könnyekkel és sok érzelemmel.
A mi Donghae-nk biztosan eléri a célját.
De ha a mi Donghae-nknak nem sikerül,akkor sem szabad hogy egy seb maradjon a szívedben.
Imádkoztunk,imádkoztunk és imádkoztunk.
Később mondtad hogy sikerült.
Abban a pillanatban nagyon boldog voltam.
Nagyon büszke apává tettél.
Attól a pillanattól kezdve a mi Donghae-nk Szöulban élt,aminek egyrészt nagyon örültem,de másrészt szomorú is voltam.
De még mindig hiszek benne,hogy a mi Donghae-nk képes rá.
Az egyetlen dolog,amit adhatok az a bátorság.
Pár év után énekes lett belőled.
Amikor először lettetek elsők,nagyon aggódtál a egészségem miatt és remélted hogy jól vagyok.
Ezt mondtad,amikor aznap felhívtál:
"Apa,most nem fogok sírni,biztos hogy nem fogok most sírni.
Látta a rajongóimat,igaz?
Ebben a világban te vagy a legfontosabb számomra apa,és a kedvenc színed pont a zafír kék."
Amikor láttalak a televízióban emlékeztettél a fiatal kori álmomra.
Szeretett fiam,Donghae!
Apád nem láthatja,ahogy megkapod a legjobb új előadónak járó díjat,valamint nem láthatom a vejemet és az aranyos unokámat,amit nagyon nagyon bánok.
De a mi Donghae-nknak emlékeznie kell hogy a mennyből mindig vigyázni fogok rád és támogatlak.
Valamint Donghae a leghelyess a világon utánam.
Fiam Donghae!
Szeretlek,Szeretlek!

A világ leghelyesebb Donghae-jának apjától!